Az élet egy csoda,
De hogy jutunk oda
Nincs járható út.
Elnyel a mélység
De valami van
Ami vissza húz.

Még hallom a hangod,
Érzem az ajkad
Azt az illatot
Ami tegnap volt rajtad.
És rajtam az ideg
De nem tudom mi ez
Csak rohannék,
De nem tudom kihez.

Egy csendes kis részen a tiszánál
Fognál egy követ és kiszállnál

Már eltelt vagy száz év
És még mindíg itt tartunk
Csontokat dobnak
És mi tartjuk a markunk.

A büszkeség dagad
És a zászló feszül
Hullik a magyar
A nő keveset szül.

Az eszme
Elveszve
És ő úgy tesz
Mintha keresne
Egy álmot
És már bánod
Hogy életben maradt
Mikor a legutóbb szaladt.

Te megfogtad a vállát
Csak elfelejette a hálát
Miután vakon tapogatva hasraesett
És kirúgta isten lábát
Eltörte az állát
És még ő húzta a száját
Majd megtisztúlva
Tovább haladt
És még meg sem