Volt itt mindig, aki bátran szólt
Mindig voltak nagyot álmodók
A nincsből is várat építők
Az el nem csüggedők

Hány nagy gondolat és mennyi szív
Ami századok múltán is tenni hív
Most is új erőt ad és lelkesít
Hogy naggyá légy megint

Bárcsak értenénk a múlt intő szavát
Az égre vésett jelzést, mit csak szívünk lát!

Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy
Áldott itt e föld
A hömpölygő folyók
Az erdők és mezők

Ez az otthonunk itt kell élnünk
Múltunk és jövőnk
Minden hozzá fűz
Álma bennünk testet ölt

Így lesz ez örökké

Mennyi érzelem és szenvedély
Mely a téli fagyban is visszatér
Mindig új tavaszt vár és jót remél
Hogy fel ne add, hogy élj
Nem a gyűlölet, a gyávaság
Csak a szeretet az, ami visz tovább
Hogy szebb napokban is mindig lásd
Mások fájdalmát

Bárcsak értenénk a múlt intő szavát
Az égre vésett jelzést, mit csak szívünk lát!

Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy
Áldott itt e föld
A hömpölygő folyók
Az erdők és mezők

Ez az otthonunk itt kell élnünk
Múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz
Álma bennünk testet ölt

És ha gyermeked azt kérdezné
Miért vagy büszke rá
Hogy mért szebb e táj bárminél
Tanítsd meg neki holt költőink énekét
Hogy miért él bennünk a hűség
A síron túl is még!

Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy
Áldott itt e föld
A hömpölygő folyók
Az erdők és mezők

Ez az otthonunk itt kell élnünk
Múltunk és jövőnk
Minden hozzá fűz
Álma bennünk testet ölt

Jöhet ezer új barát
Sose keress új hazát