A Pokolból

Tûzfényû égbolt küldötte voltam születés és halál hajnalán
Istennek mása az elbukott árnya egy sötétben fénylõ 
szivárvány
Tûzmadár szárnyak ösztöni vágyak repítettek õsi szférákon 
át
Mártírok vére bûnösök kéje bennem vált álomfolyammá
De a nyugvó nap fénye agóniám képe szívemben már hamvadó 
parázs
Így lettem a bárány elhagyott ábránd alvó kígyók urává…