Nyomorodj meg te féreg! Gyûlöletben nem élet az élet A valóságot rettegve féled Nem mered vállalni, amit érzel Bûneid zsoldja a halál A mi halálunk a te zsoldod Gyávaságra, hazugságra felesküdve Nem a percek sóhaja, az évek ítélnek Alámerülök szívem kietlen tájaiban és romjaiban hagyom el A sivárság helyén új világ épül melyben számodra nem lehet hely Olyan ember vagy kivel vigadnak a hajnalok De az alkonyt egyedül nyüszíted és féled Csak egy önzõ indok és máris farkas lesz belõled Kezem helyett immár fegyvert nyújtok neked Új utakon járva, ködként gomolygok a hajnali ösvényen Megérintenél, de lecsorogok ujjaid közt