tágas vizeken
elevezek
haragos a felszín, hulláma majd betemet
ítéljen a föld, s az ember ha akar
délibáb mind, amit majd a sírhant betakar
nem keresem már
a szavakat
attól szép a világ, hogy tudom, hogy benne vagy
az egyik benned cseng és bennem zeng egy másik hang
és hagyjuk, ahogy isten ír belőlünk is egy dalt
hogy a kaszás arat mindent, miben nincsen szerelem
pihesúlyú mérlegen méri meg a szívem
földi terhek láncaiban nem vihet oda
könnyű szárnyak előtt tárul az ég kapuja

országok eltűnnek
ha szülték, sírban végzi mind
az idő elúszik
de van mi nem múlik
világok megszűnnek
csillagok hullnak, hol a föld s az ég egybeolvad
de te bennem örök vagy

a végtelen alatt
ölelünk
míg tengerpartjára vetett vízcseppek lehetünk
a fényesebb te vagy, a másik
én vagyok az
amíg vissza nem kér a tenger
s vissza nem ad a part

és ahol útjaink
szétszaladnak
túléli a mulandót ki elengedi azt
ha nem int búcsút annak minek
mennie kell
annak tömlöcévé lesz az
amíg nem ereszti el

de miből van a hit?
s az akarat?
nézd elszakíthatják vérink hamis határok alatt
ám bölcsőnk végtelen égbolt
kéz nem érheti fel
ami összetartozik, ember
nem szakíthatja el
mert a kaszás arat mindent
miben nincsen szerelem
pihesúlyú mérlegen méri meg a szívem
földi terhek láncaiban nem vihet oda
könnyű szárnyak előtt tárul az ég kapuja

országok eltűnnek
ha szülték, sírban végzi mind
az idő elúszik
de van mi nem múlik
világok megszűnnek
csillagok hullnak, hol a föld s az ég egybeolvad
de te bennem örök vagy

tágas vizeken
elevezek
haragos a felszín, hulláma majd betemet
ítéljen a föld, s az ember ha akar
délibáb mind, amit majd a sírhant betakar
nem keresem már
a szavakat
attól szép a világ, hogy tudom, hogy benne vagy
az egyik benned cseng, és bennem zeng egy másik hang
és hagyjuk, ahogy isten ír belőlünk is egy dalt