Semmivágyam
Felülről látni a tévútvesztőt
Alant övéké az öröm, övéké a fertő
Evoét üvöltő, állatias nyelven

Magvaik a földre szórják
Önnön magukhoz bálványt emelnek
Nem és nem!
Túl-e már a félúton?
Hová tévedtem?

Hátráló diadalmenet
Legyőzni a kísértő erőket

Távolodj! Ne halld az égzengést, mi a szívemből szól
Félholdas sarlóval járom a szenvedélyek rengetegét

Fogadom, félve és esendőn
De hűvös égszínkéken
Féltve őrzöm a kulcsot, mely kivezet
Magasba tartva, önmegtagadón
Egy szót se többet
Így állok Semmi szín alatt

Magam, Senki a Világon