Szabad vagy mint a szél Szemeidben ég a szenvedély, de A küszöbön várok lent, hogy mindent elvegyen Átkozott pillanat: érzem, nem már vagy önmagad Valahol a vonalad megszakad - már nem hív senki sem REFRÉN: Egyszer majd várj rám Akkor majd szólj hozzám Én leszek a híd, hogy ha kell Hogy partot érj Hogy partot érj Százezer év magány, Ami elmúlt nem jön vissza már Keserû könnyek az arcodon Ez nem sok jó ígér Ha úgy érzed, nincs remény Körülötted túl sok már a vér A gyermekkor elmúlt, véget ért Halált szór rád a szél REFRÉN REFRÉN