Volt a szittya királyoknak Egy kardja az istenektõl Hogy az összes népek felett Uralkodjék mindenestõl Csodás kardjuk úgy elveszett A múlt homályában Hogy csupán a vének tudták Kardjuk még a világon van. Öreg bölcsek mondogatták: "Kutassátok Isten kardját, Mert az lesz a világ ura Ki markolja markolatját" Isteneknek csodás kardját Kereste a világ népe Keresték és elfeledték, Soká nem tudtak felõle. Mígnem egyszer Attilának, nagy királynak édesanyja Álmot látott miben lángolt Isteneknek õsi kardja Tudta rögtön nem véletlen ha a csodát birtokolja Csak úgy lehet fia király ha a kardot fia fogja. Történt egyszer hogy egy pásztor A tinóit legeltette S látja fényes lángnyelv villan Ki a földbõl épp elõtte Kihúzza a kardot gyorsan Attilához lohol vele: "Ezt a csodát neked hoztam Fényeskedjék Urunk neve!" Attila a fegyverért nyúlt Csodák kardját megmarkolta Négy táj felé vágott vele, S vadul, büszkén kiálltotta :