Minden nap ugyanaz az álom
fordít a fénytõl el.
Az összes kép, mi eddig fontos volt
mind a semmivé lesz.

Látok egy szörnyû házat,
benne emberekkel.
Rég nem látot barátaim
ismerem bennük fel.

Rámnéznek mind, valamit mondanak.
De nem tudom mit; nem hallok hangokat.
Vihar támad, s összeomlik a ház,
Lelkükre nincs most ki vigyáz.

Ha egyszer felébredek e szörnyû rémálomból
láthatja fájdalmaim mind, ki felém hajol.
De nem érti súlyát annak, mind amit álmodok,
ráncaim mögött rejlõ félélmetes okot.

Látom, szörnyû képek
Látom, élve égnek
Látom élve égnek
Látom így lesz vége.
Látom...