Félsz, ha a sötétben jársz, és keresed a fényt.
Értelmet nem lelsz, s nem is kutatsz rég.
Elemészt a kapzsiságod, undor, mi te vagy,
Nézz ki a váradból, s lásd meg önmagad!

Lovagjaid szíve már nem a tiéd,
Csak a vas, miben járnak, annyi maradt.
A várad árnyékában nem rügyeznek a fák,
Az udvarod kövén nem jut át a mag.

Gyújtsál gyertyát, ha félsz a sötétben, féreg!
Bújj el, király, mert megölnek akik élnek!