Fenn egy király,
a földön egy bolond,
Körül sok nép
meg milliónyi gond.
A bolond jön
és õ zavarja szét,
Szép jutalmul
megkapja kenyerét.

Régi nevét
már elfelejtették,
Régi eszét
már rég elvesztették.
Ezért ugrál,
nyakában kis kolomp,
Rajta nevet,
és jókedv lesz a gond.

Nagy a király,
és minden ember fél,
Csak a bolond él
úgy, ahogy beszél.
Éjjel alszik,
de nappal tudja jól,
Van sok bolond,
és oly kevés a trón.

Fenn kõszobor,
a földön egy virág,
Jó kismajmok
a bolondnak hozzák.
Az idõ száll,
s a kõszobor ledõl,
De a virágból
még sok új virág nõ.