Magába zárva él, lelkében ég a fekete láng.
Magány veszi körül, nem is volt társa talán.
Békétlenség dúl benne, fájdalom láncolja földhöz.
Évek súlya húzza mélybe, és saját teste a börtön.

Nem látja, nem hallja,
Nem is érzi talán,
Hogy a fájdalom szülötte õ.
Nem látja, nem hallja,
Nem is érzi talán,
Hogy a sötétség gyermeke õ.

Halott világ, melybe õ lépett,
S halott lelket fogadott e bolygó.
Rémület látszik egy fáról,
Melyen sápadt tehetetlenség lóg.

Halott fák közt jár, melyrõl halott levelek hullanak,
Halott dalt fütyül a szél, halott benn a dallam.

Romlott világ, melybõl õ jött,
Fagyos alkony vette körül.
Örök éjszaka az új világban,
S minden vágya teljesül.

Halott világ, halott a nap,
Halott az érzés, mind halottak.