Frodó:
Halott ez a föld, lassan én is árny leszek.
Holtak arcát látom, értük égnek a gyertyák.
Mégsem tisztelem őket, elporladt hősöket,
Tudom, rám várnak, és én rettegek… És én rettegek…

Elviszem a Gyűrűt, így akartam én,
Egy árva hobbit, oh, a halott föld közepén.
A nagykapu bezárult, nincs mögötte út,
Cirith Ungol lépcsője talán a semmibe fut.

Menj, és rohanj tovább, ezer veszélyen át!
Repülnél, de szárnyad álom csupán.
Tűzben égő szem a felhők felett,
Terhed nehéz, szíved megremeg.

Frodó és Szauron:
Álomból ébredek, utolért a vég.
Várok rád!
Egy árva hobbit a halott föld közepén.
Érzem, hogy félsz!
A nagykapu bezárult, nincs mögötte út!
Könnyíts terheden!
Cirith Ungol lépcsője talán a semmibe fut.
Jöjj közénk!

Menj, és rohanj tovább…!