Galadriel:
Nézd, most tükör lesz a víz,
És a szíved messzire hív,
Ha elhiszed, amit látsz.
Igaz valóságon túl,
Csak a végzetbe visz az út.
Mondd, elhiszed, amit látsz?
Szíved nem szól, nincs hangja már.
Szemed nem lát a köd fátylán át.

Figyelj, az erdő csendben néz,
Hitünk most a tét.
Hidd el, amit érzel!
Más, öreg a világ.
Halld most Lórien szavát!
Hidd el, amit érzel!
Szíved nem szól, nincs hangja már.
Szemed nem lát a köd fátylán át.

Változik a szél,
Csendből háború kél,
Eltűnik a dal,
Lassan, nyomtalan.
Ó, miért? Ó, miért?

Galadriel és a tündék kórusa:
Ó, ne kérdezd, hogy miért
Tűnik el minden, ami szép volt, ami jó!
Lassan indulunk, vár ránk valahol a hajó.
Szíved nem szól, nincs hangja már.
Szemed nem lát a köd fátylán át.