Mennyi sápadt fényű hétköznap
Mit nem kértünk, csak volt
S ami elvett egy-egy mondatból
Minden fontos szót

Az a kis csend fáj
S ehhez nincs szótár
Ha nem jön úgy mint rég

Mégis hinni kell
Hogy sohasem múlt el!

Mint a rejtett kincs
Ha valaha is volt, még élnie kell
Sose mondd, hogy nincs!
Csak keresd, hol a láng. Még égnie kell
Ma is hallom még!
Ez ugyanaz a hang csak más, ahogy szól
Ami bennünk élt
Ha valaha is volt, még él valahol

Ahogy a csend is
Egyre nő a távolság
Itt vagyok mégis
Közelebb, mint gondolnád

Bár néha nem látsz
De megkereshetnél

Mindig lesz idő
Így sohasem késő

Mint a rejtett kincs

Nem marad minden
Csak egy mozdulatlan kép
És nem baj, ha fordul
Mint a változékony ég
Nézd, amit őriz a múltunk!
Mert veszni hagyni kár
Amíg Jó, amíg fáj
Amíg benne talál
Még szebb jövő vár