Felszállóban a hajnali dér.
Ne sírj, Lelkem, ûz a vér!
Szép Vitézem, lóra ne ülj!
Ellenség most nem menekül!

Elment a harcba a Kedvesem,
Nélküle mit sem ér életem.
Bátor, de ellen is számos,
Nyila- kardja mindnek halálos!

Visszajövök majd szél szárnyán, ha Te vársz, ezer éj sem állíthat meg!
Visszajövök, mert várnak rám, elbúcsúzni, ölelni a Kedvesemet!

Szél, mondd el, mi zajlik amott?
Él- e még szeretõm, vagy már rég halott?
„Vér öntözte falutok földjét.
Sok szép vitéz lehelte ki lelkét."

Holló, jöjj Te láttad a végét!
Az én daliám ontotta-e vérét?
„Határitok zöld füve veresre van festve.
Daliád is ott veszett, nem menekült egy se!"

Hû paripa! Visszajöttél? Mondd el most nekem,
Szép szemét, amíg lehunyta, szólt-e Kedvesem?
„Hozzád küldött, szép leány, üzenetét hozom:
A síron innen, azon is túl- szeretni fogom!"