Kormos dombon vasárnap

Látod, füstös vászonban
vergõdik a domb dermedõ kutakkal
vasárnap van!
asszonyok járják
a sáros, barna vidéket most
pedig tudják
hogy virrasztanak a holtak
és dörömbölnek a holtak
a nehéz, rozsdás föld alatt
ha hull az esõ nagyon már
nekifeszülnek nyikorogva a halottak

De nem hallják
mert az asszonyok erõsek
szívükben hosszú leveleket õriznek
kósza fiúkat és halvány lánykákat
ne bántsd õket, ballagó homály!

Jaj, hol hát a könnyûség?
nyirkos árokban sötétlõ hajadban
aszalt alma
szalmapokróc
sárga bor
és sápadt tûz gyúlik a fekete szálakon
beledobálom odvas csontjaim
hideg vagyok

Így élünk mi hangtalan, soványan
reszketõn dúdolva az elsõ hó vak végtelenségét
eljön az és mi marad akkor
hollóhajú, halkszavú világom?