Hajdanán, amikor még fiatal voltam és eros
Nagy volt a répám, hosszú, vastag, és szorös
Minden lyukra olyan keményen állt, mint egy cölöp
És amelyik hagyta magát, mindbe jól beledöfött

De engem is megmérgezett a szerelem betegsége
És lefixáltam egy szorös puncit örök idokre
20 évig minden nap rájárt az asszony
De egyszer aztán nem állt föl, csak lógott mint egy rongy

Ó, drága répám, hogy hiányzol nekem
Már csak emlék az, amikor jó barátod volt a kezem
Nélküled más az élet, és kevesebb az élvezet
Szomorú, hogy már csak akkor látlak, ha moslak, vagy pisálok veled

Mikor az asszony megkérdezte, miért lóg lefele
Azt mondtam neki, hogy csak a csizmámat nézi meg
Erre azt mondta, vegyek fel egy kalapot, hátha úgy jobb lesz
De a répámat ez nem érdekelte, és nézte tovább az anyaföldet

Végül vettem rá gyógyszert, mert hallottam, hogy segít
És öt év szünet után, újra megdöftem a puncit
De túladagoltam a gyógyszert, és a répám majdnem eltörött
Soha nem fog már nunit szúrni, a sorsa megpecsételodött

Ó, drága répám, hogy hiányzol nekem
Már csak emlék az, amikor jó barátod volt a kezem
Nélküled más az élet, és kevesebb az élvezet
Szomorú, hogy már csak akkor látlak, ha moslak, vagy pisálok veled