És mostanra tényleg nem maradt semmi
Se arc se hang bár még el lehet menni
A szenvedés felé vagy a diliházba
Vagy a parlament elé zászlót rázva

Ahol jártunk már oda megint minek
Hisz elmondtuk már mindenkinek
És megvolt már az az íróasztal
Ami sokakat örökre ott marasztal

Megvolt már a panaszkodás is
A fiatal, erős meg a pocakos bácsis
Zsörtölődés a világ miatt
Pedig az csak a kocsmában divat

Lentről fent a jobb - csúszómászó
Fentről bal a lent - csúszómászó
Lentről jobb a bal - csúszómászó
Fentről lent a jobb -- csúszómászó

Elegáns viccek meg értelmiségi
Vívódások csak megannyi régi
Kabát mind, amit magunkra húzva
A szélnek háttal repít a csúszda

És a csúszda alján van egy kis homok
A homokban csikkek, formák meg nyomok
És a seggünkre esve szemléljük: nahát
Csak elszakadt ez az újabb kabát

A boltban van még vagy másik ezer
És kifizetni sem túl nagy teher
De holnap lesz az a nap, amikor végül
Elindulunk majd kabát nélkül

Lentről fent a jobb - csúszómászó...

A csúszdán fel, a széllel szemben
De erre a világ szeme sem rebben
Nahát, micsoda trükk ez megint
A homok a hátunkra mélán tekint

Aztán egyre kisebbeknek látszunk
Ahogy kabát nélkül csak egyre mászunk
Nem lesz senki, aki értené
Miért megyünk ott felfelé

Pedig a csúszda értelme éppen az
Ha a létrán mész, fent nem maradsz
Mert utánad is jönnek többen fel
Előbb vagy utóbb csúsznod kell

Hát mostanra tényleg nem maradt semmi
Csak annyi, hogy nem kell a csúszdára menni
Annak, aki repülni szeret
A hinta meg a híd a kedvence lehet

Lentről fent a jobb - csúszómászó...