Dörzsöli markát a mester, elkészült végre a GÉP.
Légből kap energiát majd, gép-agya vág, mint a kés,
Ágyadhoz hozza a kávét, zsebünkbe rakja a pénzt,
Elébünk tartja a tükröt, mégiscsak, mégiscsak félsz!
R: Jön a levegőben, hegyeken, áttör a földgömb közepén,
Neki nincs már lehetetlen, itt az első szupergép.
S mikor valaki elhagy, szeret majd helyette is,
Utánunk söpri az utcát, szédítő csúcsokra visz.
A szavakat adja a szánkba, jól tudja, mit mondhatunk,
De reszket a kezünk, és félünk, mellette senkik vagyunk!
Építhetsz várost, vagy házat, lesz majd egy szép, új világ,
Varázsol erdőt és rétet, dalol, mint ezer madár.
Bölcsődet ringatja lassan, sírt ás, ha végül kidőlsz,
Elsirat olajos könnyel, sírodon fémvirág nő!