Egyszer minden véget ér
Hinni én már többé nem tudok
Pedig nagyon szeretnék
Hinni úgy, ahogy rég
Amit gyermekként nem tudtam
Hogy milyen más a valóság
Naiv voltam és védtelen
Hittem, a szivembe mindenkit befogadhatok
De jöttek súlyos fellegek
Jól megtanították nekem
Amit gyermekként nem tudtam
Hogy milyen más a valóság
REFRÉN:
Körülöttem mindenütt emberek
Egyedül vagyok a tömegben
Szavakkal halálra szeretnek
De szívükben nincs könyörület
Csak vak gyûlölet
Kivert kutyák vagyunk rég
Kóborolva a csontról csak álmodunk
Eljutottunk a falak mögé
De kérdem, a holnap mit ígér
Ott, ahol bûnös és bûntelen
Mindenért egyformán vezekel
REFRÉN
REFRÉN