Volt egy álmom, az égbe egy út,
Volt egy élet az árnyakon túl.
Volt két ember, és végtelen tér,
Egy tiszta dallam, mi róluk mesélt.

Nincs itt senki, kire számíthatnék
Az álom eltűnt, úgy utánamennék! Érzem…

Így szállunk hát, te meg én.
Más úton, más tájak felé.
Egy részem már a tiéd.
Neked adtam, te elvitted végleg,
S én elvérzem így!

Volt egy álmom, véres és csúf
Lezuhantam, de a mélység csak tovább húz.
A sziklán álltok, felettem, mint a sors,
Ami nektek édes, nekem keserű és olyan sós.

Nincsen senki, kinek számítanék
Az álom itt maradt, mintha száműzve lennék.

Így szállunk hát, te meg én.
Más úton, más tájak felé.
Sokszor érzem, minden a tiéd,
Neked adtam, elvitted végleg,
S én elvérzem így!

Nincsen senki, kinek számítanék
Az álom itt maradt, mintha száműzve lennék.

Nem elég, hogy elvittem a vágyain túl,
Nem elég, hogy elhagy, hátba is szúr…