Már itt van érzem
S kúszik felém
Szép lassan elvesz tőlem mindent
S közben tudja, újra, s újra megtenném

Nem értem félre
Nincs sok beszéd, csak épp a lényeg
Hív a végzet, igen
Miért ne tenném?

Ne is keressél
Amit kellett, már megéltem
Lesz ki elkísér
Tűz, jöjj velem

Hogy merre tovább még
Döntök, ha a határra értem
Vonz a messzeség
Tűz, jöjj velem

S égess
Marj hát belém
Mintázz is újra, mintha élnék, mintha fájna,
Mintha újrakezdhetném

Akármit ígérsz
Én elvenném - s vinném az útra
Hív a végzet, igen
Miért ne mennék?

Hogy együtt nézhessük
Ahogy a világ ég
És nem bánunk meg
Nem bánunk semmit semmiképp

Amit magunk mögött hagyunk
Csak füst, s üres parázs
Itt nem vet követ felénk
Többé senki más

Nézd már nem is félek, bár torz a tükörkép
S e két világ közötti híd, nem vonz, inkább taszít
Hát ne is nézzünk félre, ne is keress mást
Csak koncentrálj a képre, mit a túloldalra vágysz

Hogy ott találsz...