Hosszú út fut előttem, a végtelenbe tart,
Az otthon messze mögöttem, az idő, ami hajt.
Víg dalunk szálljon messzi tájakon!
Most három jó barát jár az utakon.

Nagy kaland indul, dombok közt rohan,
Idegen vidék, ne álld az utam!
Lovasok jönnek, az Árnyék, ami jő,
És oly gyorsan múlik az idő.

pattogva ég a láng,
Puha ágyunk és öreg tanyánk,
Meglódul most a láb,
Tovább hajt a kíváncsiság.
Mert halkan hív a dal:
Kérlek, vigyél most magaddal!

Szikla, erdő, lomb, virág,
Rajta hát! Csak tovább!
Hegy és víz az ég alatt,
Mind itt marad, most itt marad!

Jöjj közénk, add a Gyűrűt!
Gazdánk vár, a hatalom vár,
Nagy Szauron a lelkedbe lát,
Érzem a félelem szagát!
Add a Gyűrűt, könnyíts a lelkeden,
A Gyűrűt, a Gyűrűt add tovább!

Nézz ránk, ó Asszonyunk,
Csillagod a Nyugat egén.
Vezessen a jó remény!
Hozzád hív a tiszta fény.

Víg dalunk szálljon messzi tájakon,
Most három jó barát jár az utakon.
Nagy kaland indul, dombok közt rohan.
Idegen vidék, ne álld az utam!