Oly soká vallottuk, otthonunk a Homály
Ám láttuk-e annak már mindahány arcát?
A hadjárat, mit követtünk, fekete páncélban
Telérek völgyében, körös körbe jár

Rozsdát, merő rozsdát hordunk rég
Megtört a varázs, megtörik a jég
Elvásott vértünk lehull, alatta csontjaink
Védtelenül és igazán

Ki innen! Felszállni látszik a Köd
Nem rejtheti előlünk a távolt
A láthatár hűlt helye vár
Világgá készültünk, lám, ez a vakvilág

Földbe gyökerezvén a Semmi közepén
Ösvényünk ím végre elfogyatkozott
Béklyóink súlyából az Egekbe szökünk
Mindenek fölött: Nincs tovább