Torkig
A sarjú tüskékkel
Az életfán bomló rügyekkel
Siess! Ki megtorpan, gyökeret ver

Az ágak közt háló feszül
Szorít, fogva tart
A téridő fonta húrjaiból
Álnok csapdáját
Tőrbe csalt

Foggal, körömmel
A görcsös kérget hántva
Az óaranykorban fogant fehér évgyűrűkig
Végig korhadt a hús

Velejéig áthatja a szent-igaz megszabadulás

Szivárgó gyantája lelkemen szárad
Mennie kell, túl nagyra nőtt

Tövestől
A gyökércsakrát
Sóval hintve
Mi él és mozog
Mit felhalmoztunk
Írmagja sem marad