"Ó, Szent István dicsértessél
Menny és földön tiszteltessék
De legfõképpen nálunk ma
Mint hazánk fõoszlopa
Kérünk mint apostolunkat
És az elsõ királyunkat
Szent István nézz mennybõl le
A szép magyar népedre,Ámen"
/Szent István Ének - magyar népdal, Moldva, Pusztina/

Szivárványt áruló mágusok
Simlisek, hõsök és harcosok
Egy vagyok én is itt köztetek
Az iszony és közöny, mi körbevesz

Keresem azt az igaz szemet
Amibe nézni mindig lehet
Rólam és rólad ott messze fönt
Újra egy nagyfiú dönt most

Állsz egy durva körben
Itt léptél a földre
Nem jut napfény könnyen rád

REFRÉN:
Tûzben jártam, vérvörössé váltam
Égig szálltam, most hófehér a szárnyam
Õsi lázban csak zöld utadra vágytam
Minden bemocskolt hajnalon
Jöjj el bátran, már túl sokáig vártam
Segíts, hiányzik himnuszom

Adjatok enni vagy elmegyek
Hagyjatok lenni vagy nem leszek
Beszól a múltam és felpakol
Agyamban itt szimatol, amíg

Tiszta az ér mire festeget
Piszkosul nyomja a színeket
Padlóra küldõ halálmosoly
Mire gondolsz, kire gondol, hogyha itt

Állsz egy durva körben
Ázva, porrá törten
Nem jut napfény könnyen rád

REFRÉN

REFRÉN