Én ősszel megyek, köd ballag utánam,
Gurul csapás párás földeken.
Barázdák közt lélegzik az isten,
De a melegséged izzik csak bennem.

És az eső hull egyre,
Leszakad a szívemre,
Zuhog, esik mindenre,
Leszakad a lelkemre,
Cserepekre, kertekre,
Esik, esik mindenre.

Már nyirkos felhők mélyén hordod a szíved,
Már zúg a földre régi, nagy eső,
S én tűnt városban köd leszek majd végül,
Holt utcákon bolyongó idő.

És az eső hull egyre,
Leszakad a szívemre,
Zuhog, esik mindenre,
Leszakad a lelkemre,
Cserepekre, kertekre,
Esik, esik mindenre.