A szerelmet ,amelyet megismertem én,
a legpusztítóbb vágyból született. .Azt hiszem,
Ezért fájnak most annyira, az elmúlt évek,,

Tegnap még , az ifjúság,
Az Éden maga volt.
És elhittem bután,
Az életben mi vonzó,
Minden ami szép
Csak kinyújtom kezem , és
Örökké enyém..

Volt ezer álmom még,
És mennyi dal várt rám
Csak énekeltem én,
Oly sok-sok éven át,
Hogy mi is vár reám,
Akkor nem tudhattam még, hogy
Kialudhat minden ,
Mint a gyertyafény:

Tegnap még
Kék volt az ég
És mindennap hozott
Valami új reményt,
Bolondos játék volt
Az én kis életem
És nem gondoltam még, hogy
Másképp is lehet.
Az idő messze szállt,
És annyi jó barát
Rég elment itt hagyott
Úgy fáj most a magány
Oly keserű az íz
Úgy marja torkomat.
És könnyek áztatják.
A fáradt arcomat.

De elmúlt ami volt
Az élet megy tovább
Az édes ifjúság
Elmúlt, tovaszállt,
De már megfizettem én
A könnyelmű évekért.