A kéz mit ma is látok
Ahogy hűti homlokom
Gyengébb tán
De most is biztos oltalom

Szavaid is hallom
Ahogy megvigasztaltál
Ma fakóbb tán a hangod
De így is szíven talál

Most fojtogat a félelem
Hogy másképp is lehet
S egyszer asztalunknál üres lesz helyed

Mama, jöjj még százszor
Arcodon míg napsugár ragyog!
Addig szólj rám
Hisz gyermek is csak addig vagyok
Súgd meg kérlek múltad titkát
Ahányszor tudod
Míg e Föld az otthonod

Ma is, hogyha kérném
Lenne báli jelmezem
S a tű, mit százszor átszúr
Ma sem az én kezem

És sose jut az vissza
Amit értem vállaltál
Mégis, hogyha kérném
Ma is helyettem adnál

Most fojtogat a félelem
Hogy másképp is lehet
S egyszer asztalunknál üres lesz helyed

Mama, jöjj még százszor

Valahányszor látlak
Tudom vár egy pillanat
Ami, bárhogy félek
Egyszer elragad
Mama, bárcsak tudnám
Mégis hogy vigyázzak rád
Hogy ez a bölcs mosoly kísérjen minél tovább