„Ha az érzékelés kapui kitisztulnak,
Minden a maga valójában jelenik meg
Végtelen és szent lényében"

Mondd mit ér mit látsz
Mit ér e szenvedés
Ha mindaz mit eléd tár
Csak hypnagóg képzelgés.
A színfalak mögött
Minden mocskos és sivár
Szintetikus vak árnyak
Miket leplez a hazugság.

Ahogy füstként ellepi
A felismerés az elmét
Úgy éled át a különbséget
Mi a lét és létezés.
Mesterséges édent teremtve
Megáll az idõ, tágul a tér
A belsõ világ megtestesülése
Egy letisztult életkép.

Nyisd ki a szemed!

Álmaidban gyakran
Felvillan egy kép
Porban látod önmagad
Tested merev jég.
Arcod ezer ránca
A szenvedések ára
Szemed tükrében
E világ hanyatlása.

Nyisd ki a szemed!
Állj ellen a kísértésnek!
Mi egy emberként csábít
A tudatlanság mélyére.

Nyisd ki a szemed!

Hagyd, hogy éljek!
Én látni akarok
Érezni a fû illatát
Látni a tiszta napot.
Hagyd, hogy éljek
Én hinni akarok
Érezni a szabadságot
A szabad akaratot.