Csendben ülök

Milyen a szél alakja?
A fák megmutatják.
Milyen a hold alakja?
A hullámok eltorzítják!

Szeretni mit kell?
Mi érték nekünk?
Az igazság a való,
amit magunkban lelünk.

Bármerrõl nézed:
e világban neked is
rabnak kell lenned.
De én így is szeretem -
legalább míg itt élek

A múlt: már múlt,
vissza nem hozhatod.
A jelen sem marad itt -
hiába akarod.

Minden perc elmegy egyszer,
bármilyen lassú is a lába.
Unalmas, szürke a napod, mégis
felbecsülhetetlen az ára!

Szakadj el, vonulj el,
mondj le arról is!
Hogy mi marad utána?
A fenyõ zöld, a hó fehéren fénylik.

Ha békében az elme:
békében a világ.
Semmi sem hiányzik.
Semmi sem valóság.

Õ maga a mindenség,
végtelen és mély.
Ha nincs, mi elméd fogja,
minden a tiéd

Keresd mindazt, amire vágysz
saját elméden kívül
S minden, amit találsz:
csak a gonoszt leled.

Nincs olyan hely, hol megleled
Nem érted, míg rajta gondolkodsz
Mintha holtig keresnéd
madár nyomát az égen

Hogyan találod meg a helyes ösvényt?
Kopogtass az égen, és hallgasd a hangokat.
Hogyan találod meg a helyes ösvényt?
Amíg keresed, addig nem találhatod meg.

A szél száguld a végtelen égen,
a hegyek mögül felhõk kélnek.
Megvilágosodás, a világ gondjai?
Semmiért, semmiért sem érdemes aggódni

Mások lázongnak - én nem mozdulok.
Õket vágyak kínozzák - én nem mozdulok.

Tavaszi árnyak, õszi hold,
nyári szellõk, téli hó.
Ha elmédben nincs, mi felesleges -
boldogan élheted életedet.

A bölcsek szónokolnak - én nem mozdulok.
Nem mozdulok, mert saját utamon haladok.

Csendben ülök,
semmit sem teszek,
a tavasz mégis eljön,
a fû mégis kiserken.