Nem olyan régen vidéken éltem,
körülvett sok jó barát.
Sose volt gondunk, boldogok voltunk,
s ittuk apám jó borát.
Bármilyen jó volt, űzött a hóbort,
hogy városi ember legyek,
de rosszul tettem, magányos lettem,
s így múlnak az évek.

Nyílik itt százszínű virág,
más ez a városi világ,
nem könnyű otthonra találni,
de jó lenne egy régi barát!

Míg otthon voltam, szerelmes voltam,
nem tudtam, mi lesz velünk?
Elmondta hányszor, biztatott százszor:
hogy boldog lesz az életünk.
Jó volt és szép is, elhagytam mégis,
ő sem volt fontos nekem.
Bármilyen szép itt, az elsőt, a régit
én sose felejtem.

Nyílik itt százszínű virág,
más ez a városi világ,
nem könnyű otthonra találni,
de jó lenne egy régi barát!

Nem is oly régen vidéken éltem,
anyám volt a mindenem.
Hiába tiltom, azért ő titkon,
levélben pénzt küld nekem.
Panasszal élve, papírra sírja,
hogy hozzá hűtlen vagyok.
Mennyire téved, hisz oly jó szívet
máshol nem találok.

Nyílhat itt százszínű virág,
rossz ez a városi világ,
nem könnyű otthonra találni,
de jó lenne egy régi barát!

Nyílhat itt százszínű virág,
s ha rossz is a városi világ,
könnyű lesz otthonra találni,
megsegít majd egy igaz barát.