Újra és újra csak melléd nyúl,
Kezem, ha téged keres.
Számtalan tervem a vízbe fullt,
Mióta magányomra ébredek.
Megzavar a csend,
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Van annyi kérdés ,mi felkavar.

Miaz, ami amitől több mint én,
Mi az ami neked úgy fájt.
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást.
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az aki szívemig száll.
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?..

Szüntelen gyűlnek a könnyeim,
Folyton rád gondolok.
Nem tudom többé elhallgatni,
Azt, hogy belül fáj még nagyon.
Megzavar a csend,
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Van annyi kérdés ,mi felkavar.

Miaz, ami amitől több mint én,
Mi az ami neked úgy fájt.
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást.
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az aki szívemig száll.
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?..

Más, az aki véd,
Más akire vársz,
Más karjaiban lel az álom rád.
Máshol kelt a nap,
Másnál ébresz fel
Fagyos párnám rég tele könnyekkel.
Felkavar a csend
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Sem a csend, sem a zaj.

Miaz, ami amitől több mint én,
Mi az ami neked úgy fájt.
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást.
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az aki szívemig száll.
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?..